Hol is kezdjem?

Talán 2015 tavaszán a Vivicitánál, ami az első FELADOTT félmaratonom volt. Előtte már több félmaratont teljesítettem, de akkor, az, ott, nagyon nem ment. Az is kiderült utána miért is nem. Kiderült pajzsmirigybeteg vagyok (innen a visszajött kilók, a fáradtság, szívdobogás és sok más tünet)  és szívbillentyű rendellenességem van (nem zár vissza az egyik rendesen így azt magyarázta az orvos nem jut elég oxigén a vérembe) de futhatok, csak a tüneteknek megfelelően terheljem magam, ha kell sétáljak bele. Hát jó, akkor döntöttem a 2015-ös évben félmaraton felejtős. Volt helyette több kisebb 7-10 km-s táv. 

Aztán ősz tájékán eldöntöttem, 2016 újra a félmaratonos év lesz. Gyors nevezés rögtön az elsők között Zúzmarára.

Agyban testben készülgetés, de közben vívás a testemmel a betegségekkel, a lassuló tempómmal.

December elején vas, 4,6! Orvos: nem lesz ez így jó, vizsgálat, diagnózis valahol vért veszítek valószínűleg gyomor, hisz refluxos vagyok. Gasztro, időpont, oksa majd március elején tükrözés. Hol van az még!

Jöttek az ünnepek és újabb tünet. Férfiak fül befog ha női dolog túl bizar :-) vérezni kezdtem. Eltelt a karácsony, a szilveszter, de nem hogy csitult volna, inkább erősödött, néha már az ájulás kerülgetett. Így, no meg Vica barátnőm "parancsára" január elején nőgyógyász. Azonnal egy inekció, gyógyszer, ha nem áll el 2 nap alatt, műtét lesz. Mondom 17-én Zúzmara félmaratont futok. Orvos-muszáj? Én-igen! Orvos-Nem kéne! 2 nap múlva vissza, vérzés bár csitult, de el nem állt. Ítélet: 19-én műtét. Orvos fejét csóválja a futás miatt. Közli nem spártai harcos maga. Nem is gondoltam még hasonlót se soha! Tudom, nem érti. Nem is értheti, ezt csak az érti aki fut.

Döntöttem 2 nappal műtét előtt lefutom, de azért megbeszélem csapattal akikkel idén a Balcsit készülök körbefutni, velem együtt 10 nő/hölgy a DK Csak Csajok, ők is azt mondják, ugyan ezt tennék, illetve teszik, hisz majdnem mindenki Zúz 17-én.  

Telnek a napok egy héttel Zúzmara előtt jeges csúszós szombat reggel, nem baj egy kis óvatos 3 kilis csúszkálás, miközben többször eszembe jut két dolog. 1, felvehettem volna a korcsolyát, lehet jobban haladnék 2, csak Zúzmarán ne legyen ez! A következő hét egész gyorsan telik, izgalom fokozódik agyamba folyton az zakatol első két kör 14 km 2 óra alatt meg kell csinálni! Jobb időkben nevettem volna magamon, hisz futottam én már félmaratonon részidőnek 10 km-nél 1 óra 6 percet is, de hol van az már! Most lassú vagyok, kifáradt, kivérzett, erőtlen. Utálom ezt az állapotot, tudom ez nem én vagyok. Részben ezért is zakatol az agyamban a régi szlogen: Kussolsz! Nem sírsz! Megcsinálod! Na persze sírhatnékom max. a lassúságom miatt van, a futás bármilyen lassan is megy mindig élmény, pozitív élmény. Igen szeretek futni, na jó döcögni. :-)

Aztán el jött a hétvége, a vasárnap reggel. Kelés, fész, látom BSI oldalon, na mit szóltok hogy dolgoztak éjjel a táj fehérítőink? Inkább szunyáltak volna! Nem baj, öltözés, "pici" párom megkérem mégis csak jöjjön velem, legyen ott. Indulunk. Hungexpó, parkolás, séta be, kezem lefagy, megállapítom futásnál kesztyű kell! Imitt amott csúszik, izgulok. Nekikészülődés, tali a csajokkal, néhány közös fotó, aztán indulás a rajtzónába. Zene bekészítve, óra, startra készen. Visszaszámlálás, elhangzik a rajt! Mezőny eleje elindul, lassan mi következünk. Indulás! Agyban már rég eldőlt: MEGCSINÁLOM! rögtön rajt után nemsokkal jeges szakasz, csak óvatosan! Meglepően jól érzem magam. Mostanában edzéseknél legkésőbb 3 kilométernél bele kellett gyalogolnom, lelkileg rá is vagyok készülve. Futás, bocsánat, döcögés, 1 km, majd a második, figyelem az útvonalat, még kétszer kell ezt megtenni. 3 km, oké megy ez, 4kili már a lóverseny pályán vagyok, frissítés, köszi de nem kell (még), 5km indulás vissza hungexpó területére, 6 kili lassan visszaérünk a rajtzónához, előtte párom mosolyog integet, fotóz a mobillal, biztat: ügyes vagy! eszembe jut még mindig folyamatosan döcögök, gyaloglás nélkül :-) jéééé :-) újra az 1 km tábla felé tartok, megiszom a L-caretint, jólesik a savanykás íze, már tudom hol van jeges szakasz, hol havas, hol saras. Tudom hol kell óvatosnak lenni. Folyamatosan jönnek és hagynak le az "UFÓK" :-) soha ennyien nem biztattak! Nagyon jól esik, van aki megszorítja a kezem, van aki megsimítja a hátam, van aki szavakkal biztat, minden jól esik. Új és új erőt ad. A második körben már kérek egy izotóniás italt a lóversenypályán lévő frissítőpontnál, gyorsan megiszom. Futás le az aluljáróba és még mindig megy, sőt másodszorra is végigfutom bocsi döcögöm az emelkedőt is (nekem mindig az a legnehezebb szakasz ami felfele tart) és még mindig nem gyalogoltam bele! Már nem hiszek saját magamnak, mintha álmodnék, érzem tudom, hogy lassú vagyok, de folyamatosan haladok. Újra látom a párom, megszorítja a kezem biztat már csak egy kör! Igen csak egy kör, csak 7 kilométer!  Rajtzóna, újabb izotóniás ital, addig egy kis séta, az előbb sikerült félrenyelni jobb ilyenkor kicsit lassítani a lassún is :-) nem tudom mennyi az idő, de mehetek tovább, tehát biztos meg volt 2 órán belül a 14 :-) magamban mosolygok de tudom a neheze most jön, kezd görcsölni a hasam, az agyam parancsot ad, most már gyalogolj bele, innentől már úgy is mindegy, mert megcsinálod! A harmadik, utolsó kör a visszaszámlálás köre, még 6 km! döcögés-gyaloglás felváltva. Két FUT 60-ossal kerülgetjük egymást hol ők előttem, hol én ő előttük :-) közben még 5, még 4, még 3, frissítőpont, izotóniás ital, aluljáróból emelkedő már gyaloglás, hasam mintha le akarna szakadni, de tudom innen már négykézláb is bemászok, olyan nincs, hogy nem :-) még 2 km, Kincsem park kijáratánál hangosba hallom a nevem, és ezt:  ezzel a DK-val nem vagytok semmik! Legközelebb engedélyt kérek rá elmondhassam mit jelent! Visszaüvöltöm: mond nyugodtan! Hisz büszkén vállalom Dagadt Köcsög tagságomat! :-) lassan a 6 kilis táblához érek, már csak egy nagyon kicsi van hátra, már mindjárt beérek. Tudom már alig néhányan vagyunk a pályán, de nem ez számít. Az számít, hogy megcsinálom. Az, hogy vár a párom, már látom is, ott ahol minden körben, mondja megcsináltad, mindjárt vége! Igen tudom és ez erőt ad az utolsó pár méterre. Ráfordulok a befutóra és még egy rövid hajrára is van erőm. Párom közben bejött a célhoz, ott vár és a csajok közül is ketten.Ölelés, gratuláció, megcsináltad! MEGCSINÁLTAM :-) Fáradt vagyok, de boldog. Azt mondják fejben dől el, hát igen. Eldöntöttem és megcsináltam :-)

Ja és az eredmény, az első két kör, főleg az első ideje nagyon meglepett:

Azóta túl vagyok a műtéten (természetesen a Zúzmara érem ott volt velem a lánykámtól kapott plüss maci nyakában) sikeresen megszabadultam néhány poliptól, megjegyzem sose szerettem a tengeri herkentyűket, így gőzöm nincs hogy is tettem rájuk szert :-)

Most kényszer pihi.

Pedig már mennék, nagyon mennék, de sajnos a szervezetem ellenkezik és mivel antibiotikummal nem futunk, így most csak lélekben futok és már nagyon várom, hogy újra futócipőt húzhassak :-)